Már meg sem tudom mondani, hogy mikor volt utoljára, hogy ekkora nagytakarítást rendeztem az otthonomban, mint az elmúlt héten. Eddig mindig mindent volt hova tenni, volt hova még bedugni, majd rácsukni az ajtót, rátolni a fiókot, vagy egy újabb dobozt elővenni, ahova el tudom rejteni azt az apróságot. Csakhogy eljött a pillanat, amikor észre kellett vennem, hogy kezd egyre több, különböző színű és méretű dobozzal tele lenni a lakás. Elképesztő mennyiségű kacatot gyűjtöttem össze. A ruhákról beszélni sem akarok! Legyen elég most csak az egyéb kacatokról való értekezés, mert ha még a fogason, a komódban, a szekrényben, a ruhás dobozokban hánykolódó ruhákról is szót ejtenék, akkor bizonyára ráeszmélnék arra is, hogy ezek között is rendet kéne tenni. Egyelőre egy téma feldolgozása éppen elegendő!

Imádom az irodaszereket! Imádom a füzeteket, a ceruzákat és tollakat! Szeretek majdnem mindent, amit egy írószer üzletben lehet kapni. Még a színes kiegészítőket is nagyon szeretem nézegetni az üzletben, de az elmúlt hét tanulsága után megfogadtam, hogy többé nem veszek olyan dolgot, amire nincs igazán szükségem. Bár lehet, hogy nehéz lesz megállni, hogy egy-egy szép doboz vagy ékszertartó, kiegészítő mellett csak úgy elsétáljak, mégis megteszem, mivel három doboz lett tele olyan kacatokkal, amiket kb. 20 éve gyűjtöttem, és többnyire miután megvettem egyszer-kétszer használtam, de végül mégis a fiókban végezte, hogy legalább ne porosodjon. Ellentétben az apró dísztárgyakkal, amik még mindezek tetejében hetente igénylik a portalanítást!

Kacat csupán az lehet, mely nem kelt bennem ilyen mély érzést, ami már nem ad újat és nem teremt semmit számomra. Azok a dolgok, melyek lezáráshoz vezetnek, amiktől nemcsak meg kéne, hanem meg is akarok szabadulni, mert már semmi keresnivalójuk az életemben.

A kacattalanításnak is megvan a maga haszna. Először is sokkal könnyebbnek és szabadabbnak érzem magam tőle. Másodszor úgy érzem, a dolgaim rendszerezése az agyamban is nagyobb rendet csinált. Továbbá ilyenkor mellékesként megjelenik a lakberendezési mániám is, melyet kiélve egy ideig mentesítem a macskákat az új helyzet megszokásának nehézségeitől.

Végül, de nem utolsó sorban a sokéves emlékek felidézése természetes velejárója az ilyen folyamatnak. Előkerültek olyan fényképek, amikre már nem is emlékeztem: pl. Brighton-i kiruccanásom képei, a Seven Sisters csúcsai, melyek egyikéről olyan bátor voltam, hogy lenéztem és lefotóztam a több tízméteres mélységben sétálókat. Eszembe jutott az is, amikor a nemzeti parkban sétálva spanyol, olasz és török barátaimmal együtt azon tűnődtünk, hogy vajon egyáltalán jó irányba haladunk-e, melyet csupán a buszmegálló neve, ahol leszálltunk, erősített meg bennünk, míg a csukott kerítés mögött kérődző bikák kevésbé hitették el velünk, hogy jó úton járunk. Ahogy ezek az emlékek eszembe jutnak, egész egyszerűen mosolyra húzódik a szám, és egyre erősebben érzem, hogy menni kell. Megint menni kell, mert az életemben az utazás az egyetlen biztos pont, az egyetlen biztos tevékenység, amelyet nem kerülhetek el, amit nem adhatok fel. Az új táj, vagy a régi táj látványa sok évvel később mindig feldob, és olyan érzéssel tölt el, melyet semmi más nem tud okozni. Ezek a képek és emlékek sosem kerülnek a kacatok közé.

Szóval mi is történik ilyenkor, kacattalanításkor?

  1. Rend lesz fizikailag a lakásban – legalább is nagyobb rend, mint eddig volt.
  2. Rend lesz az agyunkban is – legalább is nagyobb rend, mint eddig volt.
  3. Könnyebbnek érezzük magunkat, ha megtörténik a régi dolgok lezárása.
  4. Rátalálhatunk olyan emlékekre, melyek újabb ajtókat nyitnak ki a szívünkben.
  5. A fentiek együttesen új helyzeteket, új találkozásokat hozhatnak az életünkbe.

rend fordulat felismerés