2016. június 9-én megvolt az első coachee élményem. Alapfeltételezésem volt, hogy két ülés között is fognak történni változások velem. Tudtam, hogy többször végig fogom gondolni az elhangzottakat, illetve azokat a részeket, amikre emlékszem, ugyanis nyilvánvalóan vannak olyan kérdések és válaszok, amiket teljesen automatikusan fogalmazok meg, és ezekre nem mindig tudok visszaemlékezni. Azok a válaszok, melyeken erősen gondolkodnom kell, többnyire könnyedén visszaidézhetők számomra. A visszaemlékezések közben pedig – azt is tudtam -, hogy jönni fognak az új érzések, új felismerések.

Azzal is tisztában voltam, hogy van egy visszatérő elakadásom, méghozzá az, hogy amikor elindulok egy cél irányába, az első szakaszban még kifejezetten élvezem és örömmel tölt el minden pillanat, amikor az adott cél elérésével foglalkozom, amikor annak megfelelően tevékenykedem. Csakhogy, eddig mindig eljött egy pillanat, amikor az élvezet elmúlik és elveszítem a lelkesedésemet.

Így van ez az egyik nagy vágyam elérésével is, a fogyással, ami az egyik legjobb példa erre. Hiába vágyom rá olyan nagyon, mégis minden egyes próbálkozásomnál kudarcot vallok a vége előtt kicsivel. Amikor már ott vagyok a hőn áhított súly közelében, akkor mindig megtorpanok, és nagy evészeteket rendezek, újra találok kifogásokat a mozgás ellen. Majd amikor már elő kell vennem az egy számmal nagyobb ruhatáram, akkor jövök csak rá, hogy mit is tettem újra.

Pár nappal ezelőtt – szombaton – ez újra megtörtént. Csakhogy most azzal a tevékenységgel kapcsolatban, melynél úgy tűnt, semmi nem állíthat meg, olyan élvezettel kezdtem bele. Gyakorlás közben sem a megfelelési vággyal teli feszültséget éreztem magamban, hanem a kíváncsi, odafigyelő és tanulni vágyó énem jött elő. A gyakorlatok közben sosem éreztem azt, amiről a többiek beszámoltak, hogy milyen nehéz odafigyelniük az ügyfélre és arra, hogy ne a saját gondolataikkal legyenek elfoglalva. Számomra ez hatalmas előnyként értékelhető, mivel ez az értő figyelem az egyik kulcs ebben a szakmában.
A coaching egyik lényeges hatása az ügyfélre abban áll, hogy nemcsak egy adott elakadás tekintetében segít megoldásokat találni, hanem megtanít arra, hogy a beszélgetés sorozatot követően jelentkező újabb akadály esetén hogyan tudja az ügyfél saját maga megtalálni a számára kivitelezhető (elég jó) megoldásokat. Tudatosabbá teszi az ügyfelet. Esetemben ez a tudatosítás már a képzés során elkezdődött. Emiatt történhetett az meg, hogy arra is rájöttem, hogy most mi miatt torpant meg a lelkesedésem, mi miatt éreztem azt, hogy be kell húzni a féket hirtelen. Nem tudtam elkerülni a fékezést, de az érzéseim tudatos megfigyelése hozzájárul ahhoz, hogy visszatérjek az alapokhoz: Mit is akarok igazából? Mi is a célom ezzel a tevékenységgel?.
A válasz: Szeretnék olyan hivatást találni, aminek elvégzésére nem munkaként, hanem hivatásként tekintek. Olyat, amiben folyamatosan meg tudok újulni, ami feltölt és fejlődésre késztet. A leglényegesebb aspektusa pedig, hogy élvezettel töltsön el.
A fő célok mellett – természetesen – mindig megjelennek alcélok is, mint pl. az anyagiak, de amint a fő célt szem elől tévesztem bármely más aspektus miatt, úgy tűnik, mintha meggyengülne az a fonál, mely eddig ide vezetett.

Így hát nincs más hátra, mint újra felrajzolni a fő célokat, a figyelmem fókuszába helyezni őket és arra koncentrálni, hogy újra élvezni tudjam azt, amit csinálok.